Hamarosan itt van a szeptember és kezdődik az új tanév. Sok család, ahol a gyermek még csak nagycsoportos lesz, nyugodtan gondol erre az évre, hiszen még messze van az iskolakezdés. Pedig érdemes felmérni azt, hogy ez az az év, amikor egy kis odafigyeléssel, tudatossággal könnyebbé tehetjük gyermekünk majdani iskolakezdését.

Becslések szerint Magyarországon az általános iskolát kezdő gyermekek 15-30 százalékánál a tanulmányok megkezdése nem tekinthető zavartalannak. Tehát az óvoda szabadabb, kötetlenebb világából kikerülve az általános iskola sokuknak komoly problémát jelent, ahol kötött a napirend, az addigi játékot a tanulás váltja fel, és az új környezetben új társak, új pedagógusok lesznek. A gyermek életében tehát óriási fordulatot jelent, hogy iskolába kerül, hiszen gyökeresen megváltozik, átalakul az élete. Az addig megszokott életritmusa, napirendje felbomlik, kötelességei, feladatai lesznek, rövid lesz a játékra szánt idő. Megváltoznak az intézményben és a családban is a feléje irányuló elvárások. Ha nem gördülékeny a váltás, akkor ez meghatározhatja a gyermek további életpályáját is. Olyan problémák jelentkeznek, melyek nem feltétlenül jelennének meg - egy optimálisabb, nyugodtabb átmenetet biztosító helyzetben. Jelentkezhetnek viselkedési, magatartási zavarok, melyek alapján nem szabad megbélyegezni "rossz gyereknek", hanem odafigyelni arra, hogy a gyerek ezzel jelzi, hogy nehézségei vannak az alkalmazkodásban. De továbbmenve tanulási problémák is jelentkezhetnek, és egy ép intellektusú, átlagos gyermek is mutathat tanulási zavart, mely nem valós, a kiegyensúlyozatlan oktatási rendszer áll mögötte.

Felmerül a kérdés, hogy ez miért van így? Az óvoda feladata nem az, hogy nagycsoportban felkészítse a gyerekeket az iskolára? A válasz igen. Sajnos azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy mégis nagyon nehéz helyzetbe kerülnek a gyerekek, amikor az iskolát kezdik. Napjaink felgyorsult életvitele, a társadalom elvárása, hogy az élet minden területen gyorsan és maximálisan kell tejesíteni - többek között megmutatkozik az általános iskola első évében is, ahol ugyan a cél az, hogy a kisgyermek megtanuljon írni, olvasni, számolni, mégis ezt olyan rohamtempóban várják el tőlük, mely irreális az addigi - óvodai tempóval, elvárásokkal szemben. Nagycsoportban minden játékos formában zajlik, a gyermek igényeihez igazodik, míg az iskolában a gyermeknek kell maximálisan alkalmazkodnia a napi többszöri 45 perces tanórákhoz, melyeket csöndben, figyelve végig kell ülnie. Míg a nagycsoportban az irányított foglalkozások után játék következik, addig az iskolában a tanórák után nem a szabad játék, hanem délután leckeírás, gyakorlás a feladat. Sok gyermek tanulási problémája adódik még abból is, hogy nem volt elegendő az a tudás, amellyel az iskolát megkezdte. Az iskolai követelményeket úgy alakították ki, hogy feltételeznek bizonyos ismeretet, képességeket. Ha ezek hiányoznak, és nem tudja gyorsan pótolni őket, lemarad. A gyakori negatív értékelés, esetleges büntetés ellenállást, agressziót válthat ki a gyermekből. Ha ezt nem tudják megfelelően kezelni, komoly problémái lesznek a tananyag elsajátításában, az iskolai előmenetelben.

Az iskolai kezdő szakasznak tehát meghatározó jelentősége van a sikeres felnőtté válás folyamatában, mert ekkor dől el, hogy a gyermek elveszíti vagy fejleszti természetes kíváncsiságát, ekkor alapozódik meg a tanuláshoz való pozitív attitűd, alakulhatnak ki és rögzülhetnek a sikeres (önálló) tanulási technikák, a sikeres felnőtt élet szempontjából fontos kulcskompetenciák. Hiába tesznek meg mindent az óvodapedagógusok és az általános iskolai pedagógusok, hogy könnyebbé tegyék gyerekek helyzetét, mégis az oktatási rendszer hiányosságaiból kifolyóan túl nagy a szakadék az óvoda és az iskola követelményrendszere között.

Mit tehet a szülő, hogy segítse ezt a helyzetet?

Az iskolaérettség a legfontosabb kritérium, melyre oda kell figyelni, mivel ez jelenti, hogy a gyermek fizikailag - testileg, szellemileg, gondolkodásában, szociálisan, kommunikációjában és gondolkodásában is éretté válik az iskolai kihívásokra.

Érdemes még az iskolaválasztás és tanítóválasztás kérdéskörét alaposan körüljárni. A család és a gyermek igényeit kell szem előtt tartani, érdemes a választandó iskola nyílt napjára elmenni, találkozni a leendő tanító nénivel, megismerkedni az iskola nevelési-oktatási szellemiségével. Fontos lenne az is, hogy a gyermek is megismerje leendő iskoláját.

Kifejezetten fontos odafigyelni arra is, hogy rengeteget meséljen a szülő is otthon, aktívan töltsék az együtt töltött időt, társasjátékokkal, közös tevékenységgel. Hagyják a gyermeket önállóan tevékenykedni, felfedezni, nem kell már "mindig fogni a kezét", a játékokban hagyják nyugodtan veszíteni is, nem kell mindig mindennek sikerülnie elsőre - ezt is meg kell tanulnia! Beszélgessenek sokat, hagyják, ő is mesélhessen!

Logopédusként tapasztalom, hogy a diszlexiás gyerekek egy része csak szerzett diszlexiás, mely az idő előtti, helytelen betűtanítással magyarázható, ezért óvok minden szülőt, hogy nagycsoportban elkezdje otthon a gyermekét olvasni, írni tanítani. Ha a gyermek érdeklődik, elzárkózni nem kell, úgyis magába szívja azt a tudást, melyet szeretne, de erőltetni nem szabad! A kis óvodás megérik az iskolára - ki lassabban, ki gyorsabban, de nem mindegy, hogy milyen környezetben, milyen talajból táplálkozik. Ebben tudunk neki segíteni mi szülők - és szakemberek: óvodapedagógusok, logopédusok, fejlesztő pedagógusok.

A legjobb és szerencsés helyzetben van az a gyermek, ahol van az óvodában iskola előkészítő csoport vagy leendő iskolájukban nulladik évfolyam. Így jut idő arra, hogy a gyerek igényeinek megfelelően készülhessen fel az iskolára. Egy átmeneti év sokat jelent, jelentősen megkönnyíti az új helyzethez való alkalmazkodást, hogy a gyerek várja a kihívásokat, és azokat sikerrel és ne kudarccal teljesítse. Azonban sajnos kevés az ilyen jó lehetőség, a gyerekek nagytöbbsége a nagycsoportból kerül első osztályba.

Biatorbágyon a Babuka Családi Napköziben erre a problémára kerestünk megoldást. Olyan nagycsoportos óvodás gyerekeknek szeretnénk segíteni egy kislétszámú előkészítő csoport elindításával, ahol a szülők biztosítani szeretnék gyermeküknek a kiegyensúlyozottabb, gördülékenyebb iskolakezdését.

A csoport célja, hogy elősegítse a gyerekeket - az amúgy spontán érés folyamatában - hogy az irreálisan magas iskolai követelményeket könnyebben teljesíthessék. Nem "előtanítani" szeretnénk őket, hanem, az iskolai teljesítéshez szükséges képességek és készségek fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt. A foglalkozások 3 fő terület köré szerveződnek: az anyanyelvi, kommunikációs fejlesztés, a logikus- és matematikai gondolkodás, illetve a mozgásfejlesztés.

A kis létszámú csoportban olyan légkör kialakítására törekszünk, melyben meghatározó a gyermekközpontúság, a szeretetteljes, de már komolyabb figyelmet és fegyelmet megkövetelő légkör, ahol ugyan még játékos keretek között, de megtanul a gyermek figyelni, tanulni.